Országos Kéktúra 2013-2014

Mint arra az előző részben már utaltam, az Országos Kéktúra teljesítése semmi esetre sem egy sétagalopp. Ahhoz, hogy sikeresen végigjárjunk egy-egy szakaszt, mindenképpen fel kell készülni előzetesen. Szerencsére rengeteg információforrásból tájékozódhatunk, kezdve az OKT-t részletesen tárgyaló könyvekkel (jellemzően korábbi kiadások), az internetes fórumokig. Ezzel egyidejűleg gondoskodni kell a megfelelő anyagi feltételekről is, lásd térkép, hátizsák, megfelelő ruházat stb. Véleményem szerint érdemes három fő területre bontani, mire is lehet szükségünk:

Ami tőlünk függ, de pénzért nem kapható: némi kalandvágy, kitartás, akarat, jó önismeret, megfelelő kondíció és sok-sok idő.

A kollektív tudás

Bele se merek gondolni, hogy mitévő lennék, ha az internetes oldalak és fórumok leírásai, valamint a túratársak beszámolói nélkül kéne belevágnom a nagy kalandba. Minden szakasz előtt érdemes böngészni a korábbi túraleírásokat, illetve a pecsételőhelyeknél a pecsét elhelyezkedéséről, állapotáról stb. szóló részeket.

Íme pár link, amit kötelező végiglátogatni túra előtt:

• http://termeszetbarat.hu/turamozgalmak/orszagos_kektura - maga a túra hivatalos kiíírása, rengeteg jótanáccsal és kiegészítő információval
• http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/okt_forum - fent a bélyegzőhelyek, az oldal alján pedig a túraleírások találhatók. Érdemes rendszeresen visszalátogatni, továbbá egy-egy túra után a saját tapasztalatainkat is illik megosztani.
• http://kektura.click.hu/keret.cgi?/OKT/kektura_ism1.htm - Hörpölin weboldala, egyike a legtapasztaltabb kéktúrázóknak. Remek leírások, sok-sok hasznos tanács, érdekességek...mindenképp érdemes elejétől a végéig átbogarászni az egész oldalt. 

Amire mindenképp szükségünk lesz a boltokból:

• Túracipő / túrabakancs - ennek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni
• Kényelmes, réteges öltözet
• Megfelelő méretű hátizsák - én személy szerint igyekszem minél kevesebb helyre minél több mindent bepréselni...egy 25-30 literes zsák egynapos túránál bőven elegendő szokott lenni
• Térkép és/vagy GPS - remek térképek és GPS trackek tölthetők le az internetről, de én személy szerint az offline (értsd: nyomtatott) megoldások abszolút híveként továbbra is aktív térképvásárló vagyok. Lentebb pár hasznos linket találhatsz, ahonnan érdemes letölteni legalább az adott túranap útvonalának térképét (és persze kinyomtatni!) 
• Igazolófüzet és pecsétpárna - utóbbira sokan csak legyintenek, hogy miért is lenne rá szükség. Nos, a válasz rendkívül egyszerű: mind a régi fémbélyegzők, mind az újabb (gumis) bélyegzők festékellátása csak a nagyobb pecsételőhelyeken megoldott (pl. Hűvösvölgy), miközben az esetek 85-90%-ban csak a jószerencse segíthet ki minket, ha nincs nálunk pecsétpárna.
• A pecsételőpontokról és az adott túraszakaszról kigyűjtött infók nyomtatásban (nagyon hasznos tud lenni...ld. lentebb a linkeknél)
• Toll a dátumok és a saját idők feljegyzéséhez
• Gyógyszerek minden mennyiségben - különböző sérülések, csípések ellen nagyon sokat jelenthet, ha van nálunk megfelelő mennyiségű gyógyszer. Ennek alig van súlya, de jelentősége annál nagyobb!
• Víz, víz és víz - rengeteg olyan OKT szakasz van, ahol jóformán semmilyen vízvételezési lehetőség sincs (esetleg csak csapadékos időjárás esetén). Nyilvánvaló, hogy a megfelelő mennyiségű étel megléte is fontos, de a folyadék még ennél is sokkal előrevalóbb!

A fentieken felül természetesen rengeteg minden szóba jöhet, ez egyénfüggő. Iratokat, mobiltelefont stb. meg sem említem, ezeket mindig magamnál tartom. A lényeg az, hogy bármilyen rövid távra is indulunk, próbáljunk felkészülni minden eshetőségre.

 Legközelebb az első szakaszról, a Bakonybél-Zirc túráról írok élménybeszámolót!

OKT-ra fel!

"Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;"

Kedves Olvasó! Engedd meg, hogy Radnóti kedves soraival kezdjek neki a várhtóan másfél évnyi blogírásnak. Természetesen nem önkényesen esett a választásom a fenti idézetre; az Országos Kéktúra (OKT) pecsétjeit gyűjtő lelkes túrázók egytől egyig ugyanezzel a verssel (igaz, más soraival) találkoznak minden egyes alkalommal, amikor akár kirándulás közben, akár az otthon melegénél belelapoznak az igazolófüzetjükbe.

Mit is jelent az Országos Kéktúra?

Először is, jókora kihívást. Ekkora táv végiggyaloglása nem egy egyszerű sportteljesítmény; könnyű azt mondani, hogy 1128 kilométert bárki megtesz egy-két év alatt. Igen ám, de iskola/egyetem/munka mellett nem könnyű időt szakítani a túrázásra, főleg az olyan szakaszok esetében, ahol - megfelelő közlekedési alternatívák híján - csak többnapos túra keretében van mód a teljesítésre.

Az OKT útvonala Írott-kőtől Hollóházáig. ©termeszetbarat.hu

Másodszor, az OKT teljesítéséhez nagyon nagy akaraterő kell. Könnyű elkezdeni, de sajnos még könnyebb 3-5-10-20%-os teljesítésnél azt mondani, hogy köszönöm, ennyi elég volt. (Persze könnyen lehet, hogy én is ebbe a hibába fogok esni.) A kéktúrázók népes tábora mindenhol fellelhető: a Mátrában, a Bakonyban, Sárvár környékén, tényleg bárhol...de az igazolt teljesítéssel büszkélkedők száma éppen csak túllépte az ötezret. Ez most sok vagy kevés? Nehezen eldönthető kérdés, de én mégis valahol úgy érzem, hogy lehetne ez sokkal több. És itt nem az esetleges infrastrukturális hiányosságokra vagy a szervezett természetjáró mozgalmak megoldatlan finanszírozására gondolok mint fő ok. Sokkal inkább arra (és így jutunk el közvetve a harmadik ponthoz), hogy a mai világban még a természetszerető, természetjáró embereknek sincs idejük, pénzük, energiájuk az OKT teljesítéséhez. Hiába adott minden feltétel, ma semmivel sem könnyebb a Kéktúra végigjárása, mint mondjuk ötven évvel ezelőtt. Akkor is rengeteg akadály volt, és sajnos ma is legalább ugyanennyivel találkozhat az átlagos túrázó.

De mi is a fent már említett harmadik pont? Nos, ez a közösségi élmény. Az OKT, bármennyire is meglepő, valahol az egyik legközösségibb élmény, amit a természetjáró ember átélhet. Gondoljunk csak bele, hogy a magányos vagy társas vándor hány ember áldozatos munkájáért tartozik hálával az útja során. A jelzéseket felfestő természetbarátok, a szervezésért (pl. pecsétekért és a különböző jelvényekért) felelős szövetségek munkatársai, a kilátókat felépítő dolgos kezek (és még sorolhatnám) mind-mind hozzásegítenek minket ahhoz, hogy maradandó élményeket szerezzünk utunk során. Érdemes egy-egy fárasztó pillanatban elmélázni azon, kik is járhatták be előttünk ezeket a hegyeket-völgyeket; nekik még a miénknél is nehezebb dolga volt...

Mégis miért lettem kéktúrázó?

Ez az a kérdés, amit szerintem már minden OKT-barát feltett magának (vagy rosszabb esetben egy borgőzös estén nekiszegezték a kérdést). A válasz pedig egészen sokféle lehet:

• Gyerekkora óta aktív természetjáró, lételeme a természetjárás;
• Baráti társaságban felmerül brahiból, végül sportszenvedéllyé válik;
• Családi / magánéleti okból kell a változás, miért ne lehetne ez az OKT? 
• A sportérték miatt kezd bele;
• Szeretne csak úgy kiszabadulni a természetbe, de konkrét célok nélkül nem megy.

Természetesen teljesen egzakt taxatív felsorolás nem létezik, ezek inkább csak az általam eddig megismert legjellemzőbb indokok. Vannak persze átlapolások is az egyes "kategóriák" között; ami viszont közös origónak tekinthető, az a természet iránti elkötelezettség és a hazai tájak megismerése iránti vágy. E kettő nélkül nem hiszem, hogy van értelme az Országos Kéktúra teljesítésének. Nyilván vannak olyanok, akik annyira előtérbe tudják helyezni a sportértéket, hogy kevésbé koncentrálnak a természet szépségeire és/vagy a bejárt tájegységek sajátosságaira, de úgy vélem, ez elenyésző (de mindenesetre ugyanúgy tisztelereméltó) kisebbséget jelenthet. 

Ha magamra gondolok, akkor valahol a második és az utolsó (ötödik) kategória közös halmazába helyezném magam. Van az a pillanat, amikor az egyetem utáni pörgésben (álláskeresés, napi kilenc-tíz óra munka stb.) után kell egy kis aktív pihenés, és ha ehhez adott két remek túratárs (akik már az OKT felénél járnak lassan), akkor nem is kérdés, érdemes-e csatlakozni. Ugyanakkor egy ekkora lemaradás ledolgozása nem lesz egyszerű; most sem vagyok biztos abban, hogy sikerrel járok majd. Az elhatározásom tehát adott, a szabad időkeretem (és az anyagiak) korlátozottak, de ez talán csak még tovább növeli bennem a teljesítés iránti vágyat. Majd meglátjuk...mindenesetre pont ezért is jó ez a blog, hiszen a létező legobjektívebb önvizsgálatra lesz majd lehetőségem a végén :) 

Mielőtt zárnám soraimat, még egy töredelmes vallomással tartozom magamnak (és persze minden kedves Olvasónak). Most október elejét írjuk, és az ősz folyamán két túranap során már teljesítettem bátyám segítségével egy-egy rövidebb szakaszt. Tehát nem teljesen a nulláról indulva írtam a fenti sorokat, de talán ennyi csalást el lehet nézni nekem. A következő részben az elinduláshoz szükséges legfontosabb felszerelésekről és információforrásokról fogok írni, utána pedig kezdődik az élménybeszámolók végeláthatatlan sora...

Addig is: OKT-ra fel!