HTML

Országos Kéktúra 2013-2014

"Korántse vonz ily dőre képzelet, A célt, tudom, még százszor el nem érem. Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?" Országos Kéktúra | 1,5 év | 1182 km

Friss topikok

Címkék

Archívum

Keresztül-kasul, Írott-kőtől Hollóházáig

2013.10.08. 14:15 vham

0. lépés - Miért lettem kéktúrázó?

Címkék: ősz bevezetés prológus kéktúra október országos kéktúra okt

"Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;"

Kedves Olvasó! Engedd meg, hogy Radnóti kedves soraival kezdjek neki a várhtóan másfél évnyi blogírásnak. Természetesen nem önkényesen esett a választásom a fenti idézetre; az Országos Kéktúra (OKT) pecsétjeit gyűjtő lelkes túrázók egytől egyig ugyanezzel a verssel (igaz, más soraival) találkoznak minden egyes alkalommal, amikor akár kirándulás közben, akár az otthon melegénél belelapoznak az igazolófüzetjükbe.

Mit is jelent az Országos Kéktúra?

Először is, jókora kihívást. Ekkora táv végiggyaloglása nem egy egyszerű sportteljesítmény; könnyű azt mondani, hogy 1128 kilométert bárki megtesz egy-két év alatt. Igen ám, de iskola/egyetem/munka mellett nem könnyű időt szakítani a túrázásra, főleg az olyan szakaszok esetében, ahol - megfelelő közlekedési alternatívák híján - csak többnapos túra keretében van mód a teljesítésre.

Az OKT útvonala Írott-kőtől Hollóházáig. ©termeszetbarat.hu

Másodszor, az OKT teljesítéséhez nagyon nagy akaraterő kell. Könnyű elkezdeni, de sajnos még könnyebb 3-5-10-20%-os teljesítésnél azt mondani, hogy köszönöm, ennyi elég volt. (Persze könnyen lehet, hogy én is ebbe a hibába fogok esni.) A kéktúrázók népes tábora mindenhol fellelhető: a Mátrában, a Bakonyban, Sárvár környékén, tényleg bárhol...de az igazolt teljesítéssel büszkélkedők száma éppen csak túllépte az ötezret. Ez most sok vagy kevés? Nehezen eldönthető kérdés, de én mégis valahol úgy érzem, hogy lehetne ez sokkal több. És itt nem az esetleges infrastrukturális hiányosságokra vagy a szervezett természetjáró mozgalmak megoldatlan finanszírozására gondolok mint fő ok. Sokkal inkább arra (és így jutunk el közvetve a harmadik ponthoz), hogy a mai világban még a természetszerető, természetjáró embereknek sincs idejük, pénzük, energiájuk az OKT teljesítéséhez. Hiába adott minden feltétel, ma semmivel sem könnyebb a Kéktúra végigjárása, mint mondjuk ötven évvel ezelőtt. Akkor is rengeteg akadály volt, és sajnos ma is legalább ugyanennyivel találkozhat az átlagos túrázó.

De mi is a fent már említett harmadik pont? Nos, ez a közösségi élmény. Az OKT, bármennyire is meglepő, valahol az egyik legközösségibb élmény, amit a természetjáró ember átélhet. Gondoljunk csak bele, hogy a magányos vagy társas vándor hány ember áldozatos munkájáért tartozik hálával az útja során. A jelzéseket felfestő természetbarátok, a szervezésért (pl. pecsétekért és a különböző jelvényekért) felelős szövetségek munkatársai, a kilátókat felépítő dolgos kezek (és még sorolhatnám) mind-mind hozzásegítenek minket ahhoz, hogy maradandó élményeket szerezzünk utunk során. Érdemes egy-egy fárasztó pillanatban elmélázni azon, kik is járhatták be előttünk ezeket a hegyeket-völgyeket; nekik még a miénknél is nehezebb dolga volt...

Mégis miért lettem kéktúrázó?

Ez az a kérdés, amit szerintem már minden OKT-barát feltett magának (vagy rosszabb esetben egy borgőzös estén nekiszegezték a kérdést). A válasz pedig egészen sokféle lehet:

  • Gyerekkora óta aktív természetjáró, lételeme a természetjárás;
  • Baráti társaságban felmerül brahiból, végül sportszenvedéllyé válik;
  • Családi / magánéleti okból kell a változás, miért ne lehetne ez az OKT? 
  • A sportérték miatt kezd bele;
  • Szeretne csak úgy kiszabadulni a természetbe, de konkrét célok nélkül nem megy.

Természetesen teljesen egzakt taxatív felsorolás nem létezik, ezek inkább csak az általam eddig megismert legjellemzőbb indokok. Vannak persze átlapolások is az egyes "kategóriák" között; ami viszont közös origónak tekinthető, az a természet iránti elkötelezettség és a hazai tájak megismerése iránti vágy. E kettő nélkül nem hiszem, hogy van értelme az Országos Kéktúra teljesítésének. Nyilván vannak olyanok, akik annyira előtérbe tudják helyezni a sportértéket, hogy kevésbé koncentrálnak a természet szépségeire és/vagy a bejárt tájegységek sajátosságaira, de úgy vélem, ez elenyésző (de mindenesetre ugyanúgy tisztelereméltó) kisebbséget jelenthet. 

Ha magamra gondolok, akkor valahol a második és az utolsó (ötödik) kategória közös halmazába helyezném magam. Van az a pillanat, amikor az egyetem utáni pörgésben (álláskeresés, napi kilenc-tíz óra munka stb.) után kell egy kis aktív pihenés, és ha ehhez adott két remek túratárs (akik már az OKT felénél járnak lassan), akkor nem is kérdés, érdemes-e csatlakozni. Ugyanakkor egy ekkora lemaradás ledolgozása nem lesz egyszerű; most sem vagyok biztos abban, hogy sikerrel járok majd. Az elhatározásom tehát adott, a szabad időkeretem (és az anyagiak) korlátozottak, de ez talán csak még tovább növeli bennem a teljesítés iránti vágyat. Majd meglátjuk...mindenesetre pont ezért is jó ez a blog, hiszen a létező legobjektívebb önvizsgálatra lesz majd lehetőségem a végén :) 

Mielőtt zárnám soraimat, még egy töredelmes vallomással tartozom magamnak (és persze minden kedves Olvasónak). Most október elejét írjuk, és az ősz folyamán két túranap során már teljesítettem bátyám segítségével egy-egy rövidebb szakaszt. Tehát nem teljesen a nulláról indulva írtam a fenti sorokat, de talán ennyi csalást el lehet nézni nekem. A következő részben az elinduláshoz szükséges legfontosabb felszerelésekről és információforrásokról fogok írni, utána pedig kezdődik az élménybeszámolók végeláthatatlan sora...

Addig is: OKT-ra fel! 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kektura2014.blog.hu/api/trackback/id/tr585555504

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása